5/5
"A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…
Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.
Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.
Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt."
Jorg király, ám négy évvel a trónja elfoglalása után vára alatt egy hatalmas hadsereg, s neki döntenie kell, hogy behódol-e, vagy ellenáll. S mint azt már az első kötetből megtanultuk, főhősünk nem az a hajolgatós fajta. Így túlerő ide, túlerő oda, harcba száll. De nem csak az ellenfél katonáival, hanem saját eltemetett/elfelejtett emlékeivel és persze a hataloméhes álomboszorkánnyal is...
Ami leginkább szemet szúrt ebben a történetben, az Jorg jellemfejlődése. Nem, nem lesz az a makulátlan jó fiú, nem kell kétségbeesni. De mégis, valahogy több, mélyebb töltést kap az alakja, hihetőbbek a cselekedetei és a viselkedése. Mindezek mellett a sötétség, ami a sajátja, lénye mélyéből fakad nem tűnik el, ám időnként betekintést kapunk egy emberibb oldalára. Nem hiszem, hogy valaha jó ember lesz belőle, de emberibb még lehet. Mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy az utolsó részre mivé is válik.
Mindezek mellett kicsit több bepillantást kapunk magába a világba, ami hátteréül szolgál a sakk-játszmának, bár engem ezek a részek különösképpen nem hoztak lázba. Persze érdekes volt elgondolkozni, hogy vajon mi vezetett ahhoz, hogy az Építők csillaga leáldozzon, de a jelen történések jobban izgatták a fantáziámat.
A többi szereplőt is sikerült úgy megmutatni, hogy éljenek, ne csak egy odavetett két dimenziós alaknak lássam őket.
A humor sem veszett ki a történetből, pedig azt hihetnénk nem illik bele, de kell.
A történet a jelen és a 4 évvel korábbi események között ugrál, méghozzá úgy, hogy mindig csak egy-egy morzsát kapunk, egy kirakós darabkát. Illetve néha-néha Jorg gyerekkorába is beleshetünk, ami nem mindig felemelő, ilyen apa mellett élmény lehet felnőni, sőt teljesítmény egyáltalán életben maradni. Engem személy szerint nem zavart ez az ugra-bugra, mindig kíváncsian vártam, mikor kapok egy újabb jelet, vagy magyarázatot a történtekre.
Emellett még Katherine szemszögébe is bepillantást nyerünk a naplóján keresztül. Én nem tudtam annyira megkedvelni, de azt el kell ismerni, hogy nem hagyta magát legyőzni. Én mondjuk Miamona párti lettem a kiscsaj első megszólalása után :D. Remélem a következő történetben is sokat kapok belőle.
Ha valaki szereti a sötétebb hangulatú könyveket, nem riad vissza a vér és erőszak tengertől, akkor ezt a könyvet ajánlani tudom.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 500
Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.
Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.
Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt."
Jorg király, ám négy évvel a trónja elfoglalása után vára alatt egy hatalmas hadsereg, s neki döntenie kell, hogy behódol-e, vagy ellenáll. S mint azt már az első kötetből megtanultuk, főhősünk nem az a hajolgatós fajta. Így túlerő ide, túlerő oda, harcba száll. De nem csak az ellenfél katonáival, hanem saját eltemetett/elfelejtett emlékeivel és persze a hataloméhes álomboszorkánnyal is...
Ami leginkább szemet szúrt ebben a történetben, az Jorg jellemfejlődése. Nem, nem lesz az a makulátlan jó fiú, nem kell kétségbeesni. De mégis, valahogy több, mélyebb töltést kap az alakja, hihetőbbek a cselekedetei és a viselkedése. Mindezek mellett a sötétség, ami a sajátja, lénye mélyéből fakad nem tűnik el, ám időnként betekintést kapunk egy emberibb oldalára. Nem hiszem, hogy valaha jó ember lesz belőle, de emberibb még lehet. Mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy az utolsó részre mivé is válik.
Mindezek mellett kicsit több bepillantást kapunk magába a világba, ami hátteréül szolgál a sakk-játszmának, bár engem ezek a részek különösképpen nem hoztak lázba. Persze érdekes volt elgondolkozni, hogy vajon mi vezetett ahhoz, hogy az Építők csillaga leáldozzon, de a jelen történések jobban izgatták a fantáziámat.
A többi szereplőt is sikerült úgy megmutatni, hogy éljenek, ne csak egy odavetett két dimenziós alaknak lássam őket.
A humor sem veszett ki a történetből, pedig azt hihetnénk nem illik bele, de kell.
A történet a jelen és a 4 évvel korábbi események között ugrál, méghozzá úgy, hogy mindig csak egy-egy morzsát kapunk, egy kirakós darabkát. Illetve néha-néha Jorg gyerekkorába is beleshetünk, ami nem mindig felemelő, ilyen apa mellett élmény lehet felnőni, sőt teljesítmény egyáltalán életben maradni. Engem személy szerint nem zavart ez az ugra-bugra, mindig kíváncsian vártam, mikor kapok egy újabb jelet, vagy magyarázatot a történtekre.
Emellett még Katherine szemszögébe is bepillantást nyerünk a naplóján keresztül. Én nem tudtam annyira megkedvelni, de azt el kell ismerni, hogy nem hagyta magát legyőzni. Én mondjuk Miamona párti lettem a kiscsaj első megszólalása után :D. Remélem a következő történetben is sokat kapok belőle.
Ha valaki szereti a sötétebb hangulatú könyveket, nem riad vissza a vér és erőszak tengertől, akkor ezt a könyvet ajánlani tudom.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 500
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése