John Scalzi: Szellemhadtest

Az író tavalyi évben megjelenő könyve is nagyon tetszett, de ez a második vitte a pálmát.
Star Trek sorozatokon nőttem fel (anyám legnagyobb elképedésére), és emiatt mindig örömmel olvasok egy-egy jól megírt regényt eme műfajban. És ez...ez tényleg jól megírt.

Nem feltétlenül szükséges az első kötet olvasása, de alapot ad, ezért (na meg mert az is jól megírt darab) ajánlom, hogy tartsuk a sorrendet.

Ebben a regényben a Szellemhadtest működésébe, felépítésébe, katonái gondolkodásába nyerünk bepillantást, aminek nagyon örültem, mert igencsak kíváncsi lettem rájuk. Érdeklődésemet teljes mértékben kielégítette az író.
Hősünk Jared egyike ennek a hadtest katonáinak, ám ő még a szokottnál is különlegesebb. Azért alkották meg, hogy egy áruló emléklenyomatát töltsék belé, hátha így megtudják, miért és mennyire árulta el a Gyarmati Véderőt. És ezzel egy érdekes láncolatot indítanak el, miközben versenyt futnak az idővel.

Egy jól felépített világ(ok)ba nyerünk ismét bepillantást, néha csak pillanatokra, néha hosszabb időre. Itt is, akárcsak a fent említett sorozatomban, igazán elképesztő, hogy ennyi népet leír nekem úgy, hogy az megjelenik előttem, él, lélegzik, és még a társadalma is hihető, még a mássága ellenére is. Beszippant ez a világ, ahol a csillagok között utazol, minden erőddel véded az emberiséget, és társaidat.
Mindennek meg van az oka, és én nem találtam nagyobb logikai buktatókat, még akkor sem, amikor a biológiai tudásommal vizsgáltam meg mondjuk néhány eszközt, vagy fejlődést. Jó, nyilván nem vagyok tudós, de nagyon sokszor alapvető dolgokon áll és bukik egy-egy teória életképessége. És itt helyén volt minden.
Az események ugyan elég tempósan haladnak, de nincs azaz érzése az olvasónak, hogy maga alá temetné a rázúdított információ, és elvész a helyszínek között.

Komoly témákat is feszeget a történet. Mikortól számít valami/valaki emberinek? A másság tolerálása (ami, mint tudjuk, fajunknak nem feltétlenül erőssége), mit tehetünk meg egy nagyobb jó nevében, vagy épp a túlélés érdekében? Hol kezdődik az én, és mi történik akkor, ha ettől akarnak minket megfosztani? És még van egy pár. Ez olvasás közben ha így nem is ragad meg, utána...annál inkább előjön, és nem hagy nyugodni. Szeretem, ha egy könyv még napokig magához kötve tart, mert elgondolkodtat, és úgy érzem ez ilyen lesz.

A szereplők nagy részét kedveltem, és közel került hozzám, mindegy volt hogy valószülött ember, vagy sem, netalántán egy másik faj képviselője. Nem csak egy sablon szereplőnek, vagy épp sekélyesen egy oldalt képviselőnek éreztem őket. Hús-vér lények voltak, előítéletekkel, félelmekkel, szeretettel, hűséggel, kételyekkel és élet szeretettel.

És amikor már-már kezdett túl komor lenni a történet, mindig jött egy két jól elhelyezett poén, viccelődés.

Összességében tehát: Azonnal indulás és szerezd be! Ezt olvasnod kell. Szórakoztat, megkapod az akció részt, és humort is, és még mondanivalója is van. Engem le vett a lábaimról. Egyetlen kérdésem maradt csak. Hol a folytatás?

5/5 pont

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 304

Agave hírek

Lássunk egy-két érdekesebb információt az Agave kiadótól :).

1. Március 28-án fog megjelenni a Konzulváros China Miéville-től, az alábbi borítóval. Ti mit szóltok hozzá?

2. Február 28-ig Philip K. Dick és Ray Bradbury köteteik 40%-al olcsóbban vásárolhatók meg, kivéve a Farhenheit 451 és más történetek című kötet, ennél 30% kedvezményt kaphattok. Nagy valószínűség szerint ezekután egy darabig nem lesz ilyen akció ezen írók könyveire, így ha valaki nagy rajongó, szerintem most randalírozzon egyet :).

3. Március 7-én fog megjelenni Scott Turrow: Ártatlanságra ítélve című regénye a kiadónál, ami előrendelhető 35% kedvezménnyel és mellé ajándékba adják John Le Carre: A zebra dala kötetet.

Visszakapott élet

Rados Virág: A visszakapott élet
4/5

Az írónőnek ez a második könyvem ahol ismét Rita életébe nyerünk bepillantást, akit a korábbi kötetben már megismertünk.
Azt hihetnénk, hogy az élete most már nyugodt mederben folydogál, ám az élet nem ilyen. Megtalálja ugyan az igaz szerelmet, ám egy újabb komoly problémával kell szembenéznie, ezúttal mellrákkal.

Egyrészt már az első kötet is tetszett, így eleve kíváncsi voltam erre a történetre is. Mellesleg a borító valami szépséges.
A komoly hangú téma ellenére is gyorsan haladtam a könyvvel, szerintem elég olvasmányosan ír, és nem csak a rosszra koncentrál, hanem a jót is megtaláljuk a történetben. Méghozzá általában akkor, amikor már kezd kicsit túl sötét lenni a dolog. Pillanatnyi lélegzetvételhez enged minket, s mi ezt ki is élvezzük, mert sejtjük, jön még rossz is.
Nem irigylem az életét a főszereplőnknek, mert ennyi rossz egy életre elég.

Ami kicsit furcsa volt, hogy kiderül, rákos lesz, és a környezetében is egyre több és több ilyen betegségben szenvedő ember jelenik meg. Nyilván mivel eleve egy ilyen közegbe kerül be, ez elkerülhetetlen, de hogy hirtelen a családban is ennyi legyen...persze ki tudja. Lehet, hogy csak mi vagyunk direkt vakok erre a betegségre, és próbáljuk nem észrevenni a környezetünkben. Ki tudja?

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 240

Kín, avagy tényleg az, ha olvasni kell

Natsuo Kirino: Kín
2/5

Nagyon sok jó véleményt olvastam róla, és a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet. De elég nagyot kellett koppannom.

A történet a japán nők életéről szól, megismerjük Katori Maszakot, akinek családja ugyan egyben van, de még sem, Dzsonoucsi Kuniko-t, aki nagy lábon akar élni, és ezt kölcsönökből teszi, Azuma Josie-t, akit mindenki csak kihasznál és végül Jamamoto Jajoi-t, akinek férjével való kapcsolata igencsak mélypontra jut. Mindegyiküknek meg van a maga keresztje, amit egy gyilkosság, a hulla eltüntetése és a nyomozás csak megnehezít. Hogy mégis, mi nem tetszett ebben a könyvben? Szinte minden.

Az első és legnagyobb problémám, az a túlzás volt. Külön-külön mindegyik magánéleti probléma súlyos, de így egyetlen történetbe, egyetlen baráti körbe zsúfolva elveszítette a jelentőségét, már-már komikussá vált számomra, hiteltelenné. Szinte érdeklődve vártam kinek, mikor derül ki valami újabb sötét titka. Mert az is volt dögivel, és nem csak a lányoknál, hanem bármelyik szereplőnél. A bárt működtető Szatake-nél, a pénzt behajtó Dzsumondzsi-nál...mindenkinél. Én értem, hogy a nehéz életet, a sötét sikátorok lakóit akarta nekünk bemutatni, de ne mondja nekem, hogy sehol sincs egy, legalább egy épp elméjű, szerethető szereplő! Ez volt a második problémám. Egy szereplőt sem tudott elég közel hozni hozzám. Ugyan volt, akit ideig óráig sajnáltam, de szinte rögtön a képembe vágta, hogy csak ne sajnáljam mert erre is képes. Volt aki túl hideg volt, túl számító, naív.
Senki nem csinált semmit csupa szívjóságból.

A komor hangulat ugyan elég jól átjön, de a túlzások ezt is sokszor elrontják. Persze, biztos valószínű, hogy szinte minden szereplő, rögvest nyomozni kezd a saját szakállára, és mindenki rájön a megoldásra (kivéve a rendőrséget), és a kedvencem, hogy nem-nem a rendőrséghez rohannak vele, hanem vagy személyesen akarják kinyírni őket, vagy egy egész üzletágat (!!) akarnak rájuk építeni. Eszednél vagy, ember? Üzletágat? Erre? Öööö.

A végéről már inkább nem is beszélek, mert arra már nincsenek szavaim. :D.

Szóval ha valaki ezt a könyvet szeretné, sikítson nyugodtan, mert jutányos áron, netalántán cserekönyvért is megválok tőle.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 413

A nyertes

Kisorsoltam a Random.org segítségével a nyertest, mindenkinek köszönöm a válaszait, mind itt, mind a molyon.

A könyvet pedig Lászlóné Orbán nyerte. Kérlek a tigrisszem18ster@gmail.com címre írd meg a postacímedet.

A többiek se szomorkodjanak, ugyanis lesz majd egy újabb nyereményjáték, ha elérjük a számomra bűvösnek tűnő 10.000 látogatottságot, amihez már nem kell sok :).
Kérdés, minek örülnétek jobban: 1. Csodák kora vagy a Kín című könyvnek, mint lehetséges nyereménynek?

Válaszaitokat itt kommentben, és molyon is várom :).

Amíg élek

Jenny Downham: Amíg élek
4/5

Ha valaki szereti a szomorú történeteket, akkor ezt ajánlani tudom.

Tessa 16 éves, és a leukémiája előrehaladott, és tudja, véges az ideje. Hogy ebből a kevésből se pocsékoljon el semmit, ír egy listát, amit még szeretne teljesíteni...

Még középiskolás voltam, amikor egyik órán arról beszélgettünk, ki mit tenne, ha kiderülne, hogy halálos beteg. Én akkor azt mondtam, ez függ attól is, hány éves az ember, amikor megtudja, de én alapvetően mindent, amit még nem tettem meg, vagy nem mernék megtenni, azt megpróbálnám belezsúfolni abba az időbe, ami még hátra van. Így megértettem Tessa cselekedeteit.
Nem lehet könnyű elfogadni a halál tényét, pláne a sajátodat, ráadásul mindösszesen csak 16 évvel a hátad mögött. Hiszen az embernek annyi terve van, ami között a halál nem szerepel, vagy legalábbis csak nagyon távoli és megfoghatatlan módon. Ijesztő lehet egyszerre csak élesen látni a tényt: Fogytán az időd.

Tetszett a történet vezetése, és kifejezetten szerettem Adam alakját. Csodáltam az erejét, hogy végig kitartott.
Akárcsak a család, pedig az ő helyzetük sem lehet könnyű. Nem hiszem hogy bárki is könnyedén végig tudja nézni a gyermeke lassú haldoklását, és biztos hogy nem lehet egyszerű azért a beteggel sem lenni. Hiába értettem meg a lány haragját, a másik oldalt is láttam.

Hogy miért kap csak 4 pontot? Most lehet hülyének nézni, de azért, mert nem sírtam rajta. Olvastam már olyan könyvet ebben a témában, aminek az utolsó 3 fejezetét tisztára összekönnyeztem. És az nálam az etalon, mindent ahhoz mérek. Hogy ez jó-e vagy sem...számomra lényegtelen. Megfogott, nem maradtam érzéketlen itt sem, és nem mondom, hogy nem homályosodott el a szemem a végénél...de ennyi volt és nem több.

Mindenesetre megérte elolvasni.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 336

A szörnyeteg, mi benned él

Rob Thurman: Éjvilág
5/5

Hű. Ez volt az első gondolatom, amikor úgy kb a negyedénél tartottam a könyvnek. A második pedig az, hogy én ezt eddig miért nem olvastam??

Hőseink Cal és Nic, akik egész életükben menekültek az Auphe tagjai elől, akik túlzott figyelmet szántak és szánnak Cal-nak. Aki félég az ő vérük. De vajon mi a tervük vele? És akarják-e ezt egyáltalán megtudni a fiúk?

Ami furcsa volt elsőre számomra, azaz, hogy férfi főhős szemén keresztül láttam a történéseket. Általában az ilyen típusú könyveim női narrátorúak voltak, ha így jobban belegondolok. Mindenesetre nem kellett sok idő, hogy hozzászokjak Cal önirónikus, nagyszájú, nem kicsit egoista stílusához. Az eleje a történetnek egészen lassan halad, ami nem zavart, mert az apránként csepegtetett információkat igyekeztem összeilleszteni. Az más kérdés, hogy az író igencsak pofára ejtett néhány dologban :D. Aztán egy pont után hirtelen minden felgyorsul, és már csak azt vesszük észre, hogy sodornak magukkal az események.

Vitathatatlanul Cal volt a kedvenc szereplőm. Habár mind Nicco, és Robin elég kidolgozott volt hogy megkedveljem, nem tudták túlszárnyalni a "szörnyeteget".
Mondjuk nem egy vigyort tudhattam be Robin pajtás túlfűtöttségének, vagy épp Nicco szigorának.
Árnyékot pedig teljes szívből tudtam utálni.

Maga a történet is jól felépített volt, és tetszett, hogy itt is az emberek közt éltek a különleges lények, de nem úgy, hogy minden sarkon beléjük botlottál. Így sokkal elfogadhatóbb volt nekem a dolog. Mondjuk a végén Fogó (személye?), jelenléte igencsak felkeltette a figyelmemet, és jó lenne tudni, hogy ő micsoda, vagy mi történt vele. Függetlenül attól, hogy nem tartozik szervesen a történethez.

Kiadó: Tuan
Oldalak száma: 346