5/5
Mostanában nagyon sok olyan könyvet olvasok, ami telitalálat, legalábbis nekem. Ilyen volt ez a könyv is.
Az írónő elmeséli, milyen is volt az élet a farmon. Teljesen más világba kalauzolja el az olvasót. Ez napjainkra kétszeresen is igaz, hiszen az a világ, amit ő akkor ismert, már nem létezik, vagy csak nagyon eldugott helyeken. Oda is elért a fejlődés szele.
Nagyon szeretem az önéletrajzi vonatkozású könyveket. Talán mert az örök kíváncsiskodó énem így kielégülhet, mert bepillantást nyer egy másik ember életébe, gondolkozásába, és közben törvényt sem sért. Dupla haszon. :).
Persze nem mindenben értettem egyet a könyvvel. Habár érződik, hogy az írója szerette a kikujukat, vannak olyan megjegyzései, ami ellen az én lelkem lázadozott. Kicsit tulajdonként tekintett rájuk, vagy gyermekekként. De ez elenyésző része a történetnek.
A könyv rövid kis történeteket fűz fel egy szálra, ez egyrészt megkönnyíti az olvasását, de néhol darabossá teszi a dolgokat. Az ott élők hozzáállása az élethez, a kikujuk hit világa, vagy mindennapjai sok érdekességet tartogatnak, amin néhol nevetünk, máskor szomorúan hallgatunk. Fény és árnyék kézen fogva jár a lapokon.
Kiadó:Árkádia
Oldalak száma: 377
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése