5/5
Mostanában rákaptam a sci-fi történetek ízére. És eddig szerencsésnek is mondhatom magam, ugyanis jobbnál jobb történetek kerültek a kezeimbe. Így volt ez most is.
A nem túl távoli jövőben járunk, Isztambul városában. Egy villamoson bomba robban. Csak a merénylő hal meg, más sérült nincs, csak ijedt emberek, álló forgalom. De vajon tényleg csak ennyi történt?
Hihetetlenül összetett történetet tartottam a kezemben. És ez tetszett. Több szereplőnk van, akik igen eltérő személyiségek: a 9 éves szívbeteg kisfiútól, aki önként válik nyomozóvá, a nyugdíjas professzorig, aki elméleteket gyárt a világ történéseire, mindenféle alak felvonul itt. Ez az elején kicsit zavaró lehet, mert viszonylag gyorsan vált nézőpontokat az író. De hamar el lehet kapni a ritmust, és onnantól kezdve ez nem akadályoz minket a történet élvezésében.
Számomra a regény olyan volt, mint ahogy a nagymamám szőtte szőnyeg készül. A különféle szálak magukban is megállják a helyüket, és érdekesek, jól kidolgozottak. Néha mintha távolodnának egymástól, máskor egy kicsit összefutnak. És a végén, amikor elkészül, mindaz, ami addig csak a szövést végző elméjében élt, számunka is láthatóvá válik. Az ember hátrébb lép, és ott a szeme előtt kibontakozik a minta.
Valami ilyesmi volt ez a történet is nekem. Hol a mézzé lett ember után kutattam, hol a nanotechnológiát próbáltam eladni, vagy épp a dzsinneket figyeltem. Mindet szerettem valamiért. És amikor azt hittem, értem az összefüggéseket, az író megmutatta, hogy nem is. Szóval a végén azért meglepődtem.
Nem tudom, mennyi munka lehetett a háttér kidolgozásában, de egy biztos, megérte. A város szinte megelevenedett a szemeim előtt, és rengeteg új információval gazdagodtam az ott élő emberek kultúráját tekintve.
A szereplők kidolgozottságára sem lehet panaszom, mindegyik élt, lélegzett. Követett el hibát, amit aztán igyekezett helyre hozni.
A jövő pedig elképzelhető. Bár azért én személy szerint idegenkedem a nano beszippantásának gondolatától, hiába is tudnék tőle jobban gondolkodni. De ha belegondol az ember, a különféle agyserkentő gyógyszerek, vagy épp a kedvenc kávém is erre való, úgyhogy egy szavam sem lehet ellene. És
a roham léptékben fejlődő tudomány mellett ez már lassan nem is olyan elképzelhetetlen dolog.
Ha egy pár napra szeretnél elvarázsolódni, idegen kultúrával ismerkedni, és egy rejtvényt megfejteni, mindezt ráadásul a jövőben, akkor ez a neked megfelelő könyv. Nem kellenek különösebb előismeretek, az író mindent elmagyaráz, és megmutat, méghozzá nem szájbarágósan.És a vastagságától nem kell megijedni, olvastatja magát.
A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak.
Kiadó: Ad Astra
Oldalak száma: 575
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése