5/5
Aki vidám történetet keres, nem ezt ajánlanám. Ez szomorkás, elgondolkodtató. De hogy vidám?
Méhecske saját maga választotta a nevét, remélve, hogy így üldözői nem találnak rá és nővérére. Ez sajnos nem így van, ám ő egy angol házaspárnak köszönhetően meg menekül. Elhatározza, hogy elhagyja otthonát, és hogy biztonságba kerüljön Angliába szökik. Ám mint menekült, ott sem könnyű a helyzete...
Nem tudom, napjainkban hogy és mint zajlanak ezek a dolgok. Mármint a menekültek sorsát tekintve. Most is sokszor próbálnak átszökni emberek a határokon a jobb élet, a szabadság reményében. Van, hogy ez sikerül, van hogy nem.Sosem próbáltam beleélni magam az ő helyzetükbe. Hiszen van egy otthonom, családom, barátaim. Életemet nem fenyegeti veszély. Ám ez nem mindenkinek adatik meg.
Hogy vajon történhetnek-e így a dolgok? Ki tudja. A pénz nagy úr, és a történelem során már párszor láthattuk, hogy az ember élet bizony kevesebbet érhet, mint a nagy köteg zöldhasú. Vajon képes lettem volna segíteni, ha ilyen helyzetbe kerülök? Rejtegetni? Hiszen az is bűntett. De az is bűn, ha az ember elfordítja a fejét, és úgy tesz, mintha nem látna/nem hallana semmit.
A regény olyan kérdéseket feszeget, amire azt hiszem az ember csak akkor kap választ, ha maga is belekerülne. Mert hihetem én magamról, mekkora óriás vagyok lélekben, és mindenkinek segítek, mert nincs tétje, amíg csak gondolom. Aztán ha meg tenni kellene valamit, lehet én is éppúgy lefagynék, félnék, mint mások.
A történet sem ítélkezik, azt az olvasóra bízza. Csak mesél. Egy lányról, aki ember, aki hibázott, talán nem is egyszer. Aki életet, hazát keres.
Vajon rajta kívül hányan keresnek?
Kiadó:Atheneum
Oldalak száma: 320
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése