4,5/5
Ismét egy olyan könyv akadt a kezembe, amely a nem oly távoli múltba vezéreli az olvasót. Pontosabban a '30-as évek Amerikájába, Maycomb városába. Itt él Scout, az ő szemével, narrációjával látjuk a történteket. A kislány, aki emlékeit megosztja velünk, elmeséli milyen volt egy olyan világban élni, ahol ha egy feketét fehér ügyvéd védett, azt árulónak tekintették, és ahol néha az ijesztő szomszéd sokkal többet rejt magában, mint azt gondolnánk.
Mindig próbálom elképzelni, milyen lehet egy olyan helyen élni, ahol mindenki ismer mindenkit...azért szerintem egy idő után ijesztő lehet. Vagy csak hozzá kellene szokni. Így érthető, hogy a szinte alig látható szomszéd Boo (as Arthur) mennyire izgatja a 6 és 10 éves gyerekek gondolatait, fantáziáit. Ez ugye az egyik fő szál. Ez is arra igyekszik rámutatni, hogy azért, mert valakit nem ismerünk, és mert a belénk nevelt előítéletek rögtön dolgozni kezdenek, nem feltétlenül van igazunk is. De persze lehet, hogy ez engem csak azért ragadott meg valamilyen szintig, mert én magam is furabogár vagyok, ki tudja.
A másik fő szál, Atticus jogi ügye, amikor is a fekete férfit védi, akit megvádolnak egy fehér nő megerőszakolásával. Ahogy végig nézek az emberiség történelmén, azt kell mondanom, hogy valahogy, valakinek mindig bizonygatnia kellett azt, hogy ő mennyire felsőbbrendű másokhoz képest. Ilyenek a vallások, vagy a bőrszín okozta különbségek, vagy a különféle szociális és pénzügyi helyzetű emberek. Mindig van olyan, aki a jobb, a Best of. És van az alantas, a megvetendő stb. Itt a fekete-fehér ellentét lép életbe. És az olvasót is arra próbálja rávenni, hogy gondoljon bele abba a korba, abba a helyzetbe. Mit tenne? Vagy mit nem?
A szereplők közül kettő került nagyon közel hozzám. Atticus a maga végtelen nyugalmával, amivel még engem is lehiggasztott, ha épp hőbörögtem az olvasás közben. Illetve azzal is megfogott, hogy hű maradt az elveihez, és igyekezte a gyermekeit az önálló gondolkozásra rávenni. Értékeket adott nekik, mindemellett szerető apa volt.
A másik szereplő pedig Scoutt. A cserfes kislány, aki nem akar úrihölgy lenni, szoknyában járni (ezt mélyen megértem). Ő fiús, és belevaló. Mindenről meg van a maga véleménye, és néha sokkal jobban látja az igazságot, mint a felnőttek. Ha gyerekem lesz, remélem ilyen lesz. :D
Elgondoltató, kissé szomorkás. Pláne, ahogy látjuk, hogy bizony van idő, amikor kénytelen minden gyerek felnőni.
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 412
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése