4,5/5
"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."
Az AdAstra az egyik olyan kiadó, akit igyekszem figyelemmel kísérni, mert az eddig megjelent (és általam már elolvasott) könyveik általában nagyon jók, és ők is nagyon kedvesek az olvasókkal, ami szerintem fontos.
A könyveik nálam a jó, és nagyon jó kategóriában szoktak lenni, ez a könyv valahol a kettő között van.
Az első, ami miatt fent akadt a szemem, és elöntött a jól ismert, nekem ez kell érzés, a borító volt, szegény barátnőm falát is telepostoltam, hogy lássa, miről áradoztam neki egy fél napja (itt jegyezném meg, hogy annak ellenére tetszik, hogy lány létemre is ki lehet üldözni a rózsaszín bármilyen színárnyalatával a világból :D). Utána rohantam a honlapra, megtudni, miről szól, bár szinte mindegy volt, ilyen borítóval nem hagytam volna ott akkor sem, ha az ezoterikus csillagállások rejtelmeibe vezet be. De szerencsémre, nagyon jó történetnek tűnt a leírás. Az utóbbi időszakban különösen vonzódom a disztópiás művekhez, és biológusi tanulmányaim miatt kifejezetten szeretem, ha ennek létrejövése miatt valamilyen vírus van, pláne ha annak jól kidolgozott a háttere. No, de lássuk, miből élünk.
Egy olyan, nem túl távoli jövőbe nyerünk bepillantást, ahol az általunk ismert világ szétesőben van, felütötte a fejét az AHS (anyai halálozási szindróma), ami már mindenkiben megtalálható, és akkor aktivizálódik, amikor egy nő terhes lesz, s ezáltal őt és jövendő gyermekét is halálra ítéli. A reménytelenség, a széthúzás természetesen felüti a fejét, s mi ebben a világban próbálunk jó pár fontos kérdésre választ találni Jessivel egyetemben. Mindent az ő szemén keresztül látunk, és mindent két időszálon: 1. a jelen, amikor megismerjük épp az apja tartja őt bezárva, számunka ismeretlen okok miatt. 2. a múlt, amikor elkezde elmesélni, honnan is indult mindez.
A könyv, vékonysága ellenére rengeteg gondolatot, kérdést, problémát hoz fel, feszeget, és készteti az olvasót is arra, hogy próbáljon meg olyan helyzetben állást foglalni, amikor talán nincs olyan, hogy jó megoldás. Ami engem nagyon megfogott benne az, hogy milyen hihetően ábrázolta a világot, ami a hátteret szolgáltatna a regény központi kérdésének. Mert lássuk be, habár az ember képes összefogni a jó ügy érdekében, ez valahogy sosem tartós, előbb-utóbb mindig lesz valaki, aki nyerni akar valamit a jó ügyön, vagy egyszerűen a különbségek éleződnek ki az emberek alkotta csoportok között, ami széthúzáshoz, széthulláshoz vezet. Mindezt megfejeli a tehetetlenség, a belenyugvás érzése, a rezignáltság, és az értékvesztés, mert minek is tegyünk bármit is, ha úgyis kipusztul az emberiség? Mindez egy erős, sötét hangulatot ad a regénynek. Mert milyen világ az, ahol a világ egyik csodájának, az élet születésének az örömét veszik el az emberektől, és a lehetőséget, hogy a nők anyák lehessenek? És ekkor jelennek meg a Csipkerózsikák, akik életük feláldozásával adhatnak reményt arra nézve, hogy van-e jövője az emberiségnek. És ekkor következik a nagy kérdés is, mindezt megéri, hogy egy 16 éves lány, az életét adja érte? S emellett a politikai kérdések, harcok, állatkísérletek, nemek közti harc, azonos neműek szerelme és még sok más is előkerül, mégis, a fenti kérdésre fogunk koncentrálni. Én a könyv elolvasása után sem tudtam egyértelműen eldönteni, kinek van igaza? Lehet egyáltalán egy ilyen helyzetben jó döntést hozni? Pláne ennyi idősen?
Az egyetlen dolog, ami miatt nem lett 5 csillagos a könyv, az a főszereplő. Ugyanis Jessie egyszerűen nem tudott közel kerülni hozzám. Hiába látunk bele az érzéseibe, gondolataiba, abba, hogyan is csapódnak le benne a körülötte történő dolgok, hiába tudom, hogy ebben a korban mindenki keresi a helyét, hogy mit kezdjen magával a jövőjével, hogy hol vannak a határai, nem tudtam azonosulni vele. Pedig eleve az együttérzésemet növelte a tudat, hogy egy széthulló világban mennyivel nehezebb lehet ezeket a dolgokat megérni, bármilyen értelmet és reményt találni. És mégis, minél jobban bizonygatta az író, és Jessie, hogy neki van igaza, és senki nem érti meg őt, én annál inkább idegenkedtem tőle. Talán mert megértettem azt, hogy egy szülőnek milyen nehéz lehet elfogadni egy ilyen döntést, mert hát melyik szülő szeretné, ha a gyermeke a biztos halált választaná, egy talán egészséges gyermekért? Ki ne próbálna ekkor a lelkére beszélni? De az apa reakcióját is túlzásnak éreztem, ahogyan a bezárásra válaszoló lányét is...ördögi kör.
A regényt befejezve percekig csak ültem, és próbáltam a gondolataim között rendbe szedni. Nem volt könnyű, és még most sem vagyok biztos benne hogy sikerült. Ami biztos, a regény maga nagyon tetszett, a hangulat, az alapötlet, a háttér kidolgozása, bár a vírus kialakulásáról, és hasonló dolgokról szívesen olvastam volna valami bővebb dolgot, de így is jó volt, végül is csak a keretet adta a történetnek. S habár én a főszereplőt annyira nem szerettem, mégis, végig reménykedtem benne, hogy lesz valami megnyugtató befejezés, valami ami reményt ad nekem is, ami levezeti a feszültséget, a gomolygó gondolatok hadát.
Még biztos előfogom venni, és olvasni.
A könyvért, és az élményért köszönetet érdemel az AdAstra kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése