5/5
Ezt a könyvet is kölcsönbe kaptam (mert amúgy nem vár 20 saját könyv a polcomon, áááh) és az elején kicsit féltem tőle, de azt kell mondanom, pozitív csalódás volt.
"Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit."
Sok embertől hallottam már azt, hogy a film jobb, mint a könyv. Mivel a filmet nem láttam, így nincs összehasonlítási alapom, így aztán én meg voltam elégedve a történettel is.
Charlie egy érzékeny, intelligens, koránál jóval érettebb fiú, aki próbálja az életet megérteni, elfogadni, hogy vannak jobb és rosszabb pillanatok. Barátokra tesz szert, szerelmes lesz, kifog egy eszméletlen jó irodalomtanárt. Ám eközben elég sok negatívumot is tapasztal az életből.
A könyv komoly kérdéseket feszeget (úgy látszik mostanában csak ilyen könyveket fogok ki, amik gondolkozásra kényszerítenek): mi van akkor, ha a saját nemedhez vonzódsz, de sem a családod, sem a környezeted nem áll melléd, ha az, akivel együtt jársz a gyerek lehetősége hallatán kiszalad a világból és neked egyedül kell eldöntened, megtartod-e, gyermekkori molesztálás, nemi erőszak, drog, légy őszinte a másikkal szemben egy kapcsolatban...egyszóval csupa olyan dolog, ami ebben a korban, de szerintem később is komoly fejtörést okozhat, pláne ha az ember mindig helyesen akar cselekedni.
Tény, hogy Charlie néha csak hagyja magát sodorni az árral, és megpróbál mindenkinek a kedvében járni, de ez a saját életemből is ismerős, így azt hiszem nincs jogom pálcát törni felette, végülis még kinőheti.
Mondjuk azt nem teljesen értem, miért kell ezt a regényt betiltani, mert bár sok dologról nyíltan beszél, azért olvastam én ennél komolyabbat/komorabbat, amit egyáltalán nem tiltottak be, és bármilyen korosztályba tartozó egyén elolvashatja. De lehet, hogy csak bennem van a hiba, vagy annyi ilyen könyvet olvastam már, hogy túl magas az ingerküszöböm, ki tudja?
A nyelvezete egyszerű, és nekem kifejezetten tetszett az, hogy mintegy nekünk küldött levélként kapjuk meg az eseményeket, ötletesnek találtam.Ettől azt hiszem a legtöbben közelebb érzik magukhoz a főszereplőt, és gond nélkül tudják követni a történéseket, gondolatmenetet. A felsorolt könyvekért meg plusz pont jár :D.
Mindenesetre, ha nekem lenne egy ennyi idős gyermekem, azt hiszem a kezébe nyomnám, hogy olvassa el, és a végén leülnék vele megbeszélni, hogy ő mit gondol róla. Biztosan másképp látná, mint most én látom, vagy látni fogom x év múlva.
Habár vannak benne humoros, vidám pillanatok, többségében én mégis komorabb könyvnek tartom, így ha valaki feltétlenül valami rózsaszínt és vidámat akar, ne ezt vegye a kezébe. De ha valami kicsit sötétebb, elgondolkoztatóbb is jó, akkor csak ajánlani tudom.
Kiadó: Alexandra
Oldlak száma 240
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése