2013. június 1., szombat

Elzárva a külvilágtól

Hugh Howey: A siló
5/5

"A Siló félig-meddig földbe süllyedt betontorony, ahová a lakosság egy része szorult be az egykori nagy csapás elől, ami a külvilágot lakhatatlanná, mérgezővé tette. Az összezártságban csak a szigorú rendszabályok könyörtelen kikényszerítésével képesek rendet tartani a száznegyvennégy szintes, túlnépesedett monstrum hatóságai – ideig-óráig legalábbis, hiszen nyílt titok, hogy legalább minden generáció idején zavargások robbannak ki, amelyek következményeit rendszeresen eltitkolják a később születendők elől. Így senki sem tudja, mi tette lakhatatlanná a világot, egyesek pedig arra kezdenek gyanakodni: talán senki, talán átverik őket, a külvilág nem is olyan szörnyű, amilyennek hazudják… Ez az eretnek gondolat a Siló seriffjének történelem után érdeklődő felesége fejében is megfogan, és a seriffnek nincs más választása, mint hogy saját asszonyát is takarítani küldje – a külvilágba, ahonnan nincs visszaút…"

Még mindig különleges dolognak tartom azt, amikor egy könyvet még a megjelenés előtt van lehetőségem olvasni, ez valami olyasmi, amit nem tudok megszokni. Így volt ez ezzel a történettel is kapcsolatban. Kaptam az alkalmon, hogy elolvassam, mert a fülszövege és a borítója is egy ideje már megfogott. Igazán csak akkor lepődtem meg, amikor kiderült, egy vékonyka, mindössze 59 oldalas történetről van szó. Ugyanis egy sorozat első részét tartjuk a kezünkben, amit még 4 másik fog követni. Szerény véleményem szerint nem elég gyorsan, mert én már most olvasnám a folytatásokat, ezzel a résszel is mindössze 1 óra alatt végeztem.

Ismét egy olyan regényahol in medias res kezdéssel csak úgy belecsöppenünk a dolgok sűrűjébe, pontosabban a Silóba, ahol Holston épp az utolsó napját/éjszakáját tölti, mielőtt kiküldik takarítani, ami vélhetőleg az élete utolsó cselekedete lesz.
A történet szál két idősíkon mozog, mert míg mi Holston jelen helyzetét követjük, elmélkedése/emlékezése nyomán a múltba is belepillanthatunk. És el kezd bennünk körvonalazódni az érzés, hogy valami nincs teljesen rendben. Kitörölt fájlok, régi lázadások, amik nemzedékente egyszer kirobbantak, egészen a legutolsóig, amióta senkinek sem jutott eszébe harcolni a jelen helyzet miatt. Miért? És vajon tényleg annyira kilátástalan lenne a helyzet a külvilágban, mint azt állítják?
Holston úgy véli, talán igaza lehet a feleségének, és nem minden annyira egyszerű, mint azt nekik évtizedek óta mondják.

Véleményem röviden: Hűűű. Na jó, kicsit hosszabban: Azt gondoltam, hogy 59 oldalba semmi sem fog beleférni. Így csak az államat sepergettem felfelé a földről, ugyanis egy jól kidolgozott világot kapunk, rengeteg titokkal, meg utalással, ami csak borzolja a kedélyeket, és a befejezés nem hogy segítene valamerre billenteni a mérleg nyelvét, de még rátesz egy lapáttal, hogy teljesen összezavarodva elmélkedjek azon, most mi is volt a valós?
Holstont még ennyi idő alatt is megkedveltem, egyrészt a jelenben végzett gondolkodása alapján, másrészt a múltban a felesége felé irányuló viselkedésével. Bármi is legyen az igazság, remélem ők ott megtalálják egymást, így vagy úgy. Márpedig boldog befejezést az ember csak azoknak kíván, akiket kedvel.

A hangulatkeltés rendben van, és az időjárás kifejezetten erősítette az olvasás közben, úgyhogy azért leellenőriztem hazafelé úton, hogy tényleg minden rendben van a világgal. Sosem árt az óvatosság :D.
A történet olyan lehetőségeket hagyott hátra a folytatásoknak, amikhez remélem azok felfognak tudni nőni, és jó volna ha kicsit hosszabbak lennének, mert én nagyon kíváncsi lennék arra, mi is az igazság, mi miatt kerültünk egyáltalán ilyen helyzetbe, milyenek voltak a lázadások, és milyen az élet egy sílóba zárva?? Szóval, ide nekem a folytatásokat!
Szerintem ez a történet komorabb, sötétebb hangvételű, mint az eddig megszokott YA történetek, inkább idősebbeknek szól, s ez is némi újdonságúl szolgál, ami nem válik hátrányára.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót. Ha jól tudom, a Könyvhéten már kapható lesz, úgyhogy tessék venni, vinni és olvasni! :)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 59 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése