3,5/5
"Egy hősnő, akinek sötétebb a múltja, mint áldozatainak.
Egy harc, amely mindhalálig tart… vagy még tovább.
Eljött a halandók és halhatatlanok összecsapásának ideje.
A CIA vámpírokat alkalmaz egy terrorista csoport megfékezésére, amely szintén lepaktál a vérszívókkal.
A cél nem kevesebb, mint Tor-al-Degan kiszabadítása, és segítségével a világ leigázása. Aki előbb hajtja igába a rémet, az kaparintja meg a hatalmat, és még valamit…
A hátborzongatóan tehetséges Jaz és főnöke, Vayl a titkosszolgálat alkalmazottjaiként nem csak a földi ellenséggel, de a legtitokzatosabb, misztikus erőkkel is harcba szállnak. Az ő számításaikat is keresztülhúzhatja azonban egy áruló a csapatból, vagy a szerelem, amely még akkor is elsöprő szenvedéllyel csap le, ha a kiválasztottak más-más világ lakói.
Jennifer Rardin világszerte sikeres sorozatának első részében előlép Jasmine E. Parks, korunk legvadabb és legvadítóbb vámpírvadásza. Feketeöves harcművész, kíméletlen bérgyilkos és zseniális nyomozó, akit semmi sem állíthat meg, ha egyszer vérszagot kap. És ez még csak a kezdet…"
Ezt a könyvet igazából nekem tovább kell juttatnom, de ha már ott ücsörgött a polcomon, úgy voltam vele, hogy gyorsan el is olvasom.
Én nem estem hanyatt tőle. Egyszerűen az eleje nem és nem tudott megfogni. Itt zavart, hogy szinte semmit sem tudok a szereplőkről, a kialakult világról, a csoportról, aminek keretein belül dolgoznak...
Persze, ahogy haladt előre a történet, úgy azért elég sok minden világossá válik, de igazán csak a vége felé tetszett meg, úgy az utolsó harmada.
Sem Jaz, sem a hiper szexi Vayl nem fogta meg a fantáziámat. Nem aggódtam értük túlzottan, pedig ugye elég rendesen ki akarták nyírni őket. Jaz sötét múltjára való utalgatások pedig kifejezetten idegesítettek, és igazán nem lepődtem meg rajta, hogy mi derült ki róla.
Mondjuk a párbeszédek egészen jóra sikerültek néhány részben, és egész érdekes volt Tor-al-Degan is, meg a körülötte kialakult monda, erről még szívesen olvastam volna.
De amúgy valahogy olyan sablonos volt nekem az egész, olyan semmilyen.
Egyszer olvasásra nem rossz, de felejthető.
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 428
Egy harc, amely mindhalálig tart… vagy még tovább.
Eljött a halandók és halhatatlanok összecsapásának ideje.
A CIA vámpírokat alkalmaz egy terrorista csoport megfékezésére, amely szintén lepaktál a vérszívókkal.
A cél nem kevesebb, mint Tor-al-Degan kiszabadítása, és segítségével a világ leigázása. Aki előbb hajtja igába a rémet, az kaparintja meg a hatalmat, és még valamit…
A hátborzongatóan tehetséges Jaz és főnöke, Vayl a titkosszolgálat alkalmazottjaiként nem csak a földi ellenséggel, de a legtitokzatosabb, misztikus erőkkel is harcba szállnak. Az ő számításaikat is keresztülhúzhatja azonban egy áruló a csapatból, vagy a szerelem, amely még akkor is elsöprő szenvedéllyel csap le, ha a kiválasztottak más-más világ lakói.
Jennifer Rardin világszerte sikeres sorozatának első részében előlép Jasmine E. Parks, korunk legvadabb és legvadítóbb vámpírvadásza. Feketeöves harcművész, kíméletlen bérgyilkos és zseniális nyomozó, akit semmi sem állíthat meg, ha egyszer vérszagot kap. És ez még csak a kezdet…"
Ezt a könyvet igazából nekem tovább kell juttatnom, de ha már ott ücsörgött a polcomon, úgy voltam vele, hogy gyorsan el is olvasom.
Én nem estem hanyatt tőle. Egyszerűen az eleje nem és nem tudott megfogni. Itt zavart, hogy szinte semmit sem tudok a szereplőkről, a kialakult világról, a csoportról, aminek keretein belül dolgoznak...
Persze, ahogy haladt előre a történet, úgy azért elég sok minden világossá válik, de igazán csak a vége felé tetszett meg, úgy az utolsó harmada.
Sem Jaz, sem a hiper szexi Vayl nem fogta meg a fantáziámat. Nem aggódtam értük túlzottan, pedig ugye elég rendesen ki akarták nyírni őket. Jaz sötét múltjára való utalgatások pedig kifejezetten idegesítettek, és igazán nem lepődtem meg rajta, hogy mi derült ki róla.
Mondjuk a párbeszédek egészen jóra sikerültek néhány részben, és egész érdekes volt Tor-al-Degan is, meg a körülötte kialakult monda, erről még szívesen olvastam volna.
De amúgy valahogy olyan sablonos volt nekem az egész, olyan semmilyen.
Egyszer olvasásra nem rossz, de felejthető.
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 428
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése