2013. június 30., vasárnap

Ragyogás

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

5/5

"Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban. A második rész 2013 őszén fog megjelenni."

Ezt a könyvet már a megjelenése óta kerülgettem, de mindig visszariadtam. A borító nekem nagyon csajosra sikeredett, és a cím sem éppen nekem szól. Ami mégis folyamatosan vonzott benne, az a fülszövege volt. Bár még ott is tartottam tőle, hogy valami túlontúl szerelmes történetet kapok. Végül a könyvtárból jutottam hozzá a regényhez, és pozitívan csalódtam benne.

Világ életemben imádtam az olyan történeteket, amik a jövőben és az űrben játszódnak, talán a sok gyerekkorban látott Star Trek epizódnak köszönhetően. :D. Mennyi lehetőség.
Két csillaghajó indul útnak az egyre lakhatatlanabbá váló Földről, hogy új hazát keressenek. Az egyiken inkább a vallás van előtérben, míg a másikon inkább a világi életmód. Waverly, Kieran és a többi gyermek eme utóbbi hajón élik a megszokott életüket, amikor a testvérhajójuk megérkezik. S a kezdetben barátinak tűnő találkozás valami egészen mássá fajul, felborítva ezzel az eddig megismert életet.

Az összecsapás után két szálon halad a történet, egyrészt Waverly-t és a lányok sorsát követhetjük szemmel, a másikon pedig Kieran és a fiúk életét. Mindkettő izgalmas a maga nemében, de engem jobban érdekelt a lányok sorsa. És nem, nem csak azért, mert én is lány vagyok. Egyszerűen Waverly alakja szimpatikusabb volt nekem. Mert nem hagyta magát, folyamatosan kereste a kiutat, jól feltudta mérni, mi is zajlik a környezetében, és az ott lévő emberekben.
Ellenben Kieran...nekem már az elején sem volt annyira szimpatikus, amivé pedig a végén fejlődik, az egyáltalán nem nyerte el a rokonszenvemet.

Érdekes kérdések merülnek fel a könyvben. Meddig mehet el valaki, ha megakarja szerezni a hatalmat? Mennyire lehet vajon elkeseredett az ember, hogy bármit képes legyen megtenni egy új életért?
Van-e joga bármely férfinak is arra, hogy kihasználja azt a "szent célt", hogy gyermekeket kell biztosítani a küldetéshez?
Mi történik a gyerekekkel, ha egyszer csak felnőttek nélkül kell boldogulniuk a világban?
Vajon a vallás tényleg mindenre megoldás?

Egyszóval volt min gondolkoznom olvasás közben. Igazából arra jöttem rá, hogy egyik hajón se éltem volna szívesen, mert mindkettőnek meg voltak a maga sötét titkai. Habár magával a vallással nincs bajom, a túlzott hitbuzgóságot nem szeretem, pláne ha abba csomagolják az elkövetett szörnyűségeket. De az se sokkal jobb, ha a férfiak bármit megtehetnek, mert joguk, sőt kötelességük. Azért van egy-két dolog, amire kíváncsi lennék, remélem a második kötetben majd fény derül rájuk.
Nagyon drukkoltam, hogy a visszatérés jó legyen, de éreztem, hogy a bekövetkezett változások miatt már semmi sem lesz olyan, mint volt. És igazam lett. A kérdés csak az, mennyire változott meg a világuk...

Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 352

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése