4/5
"A Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete az identitáskeresés regénye. Színtere Olaszország és egy aprócska állam, Luxemburg a magyar olvasó számára javarészt ismeretlen, de mégis nagyon ismerős világával. A nagyhercegség határainak megrajzolásakor még senki sem sejtette, hogy a föld mélyén miféle kincs, mennyi vasérc rejtőzik. Kilométereken múlt, hogy a terület, Luxemburg gazdagságának megalapozója, nem Belgiumhoz került. A vasbányák megnyitása előtt létbizonytalanságban élő luxemburgiak ezrei vándoroltak ki az Újvilágba, s amikor égetően szükség lett munkáskezekre, német, majd olasz bevándorlók egész sora érkezett a jobb megélhetés reményében az országba. Így keverednek, a regény narrátorának, Claude-nak a nagyszülei is Luxemburgba az első világháború előtt. Akár a bálnák, ezek az óceánokba menekült, vándorló emlősök, a család tagjai is ide-oda vándorolnak Luxemburg és Olaszország között, a helyüket, a saját nyelvüket és önmagukat keresik a kultúrák és nyelvek kuszaságában, miközben a háttérben ott kavarognak a 20. század első felének történelmi viharai. A narrátor az emlékezetben, gyermekkori emlékeiben keresi a kapaszkodókat identitása megtalálásához, apró homokszemekből építkezve. De lehet, hogy ezek a homokszemek, az emlékek is csak a fikció, a képzelet birodalmába tartoznak…"
A regényt a könyvtárból hoztam ki magammal, már egy jó éve tervezgettem, hogy elolvasom, de mindig volt valami sürgősebb. Most viszont erőt vettem magamon, és neki fogtam.
Ezzel a történettel legalább olyan lassan haladtam, mint ahogy a Háború és békével haladok, bár eltérő okok miatt. Míg azt annyira nem kedvelem, ez ugyan tetszett, de egyszerűen egy-egy nagyobb rész úgy fejbe kólintott, hogy fizikailag elfáradtam az olvasás közben.
Tele van érzelmekkel, reményekkel, félelemmel, múlttal és jövővel, a jelent épp csak érintve. Harag és szeretett, s ezek hol a felszínen, hol kissé alatta, vagy olyan mélyen kavarognak benne, hogy az olvasó csak annyit érzékel, valami van odalent.
A téma amit boncolgat, ma is aktuális. Mert egyre globalizáltabb világban élünk, és egyre többször költözik az ember egy másik országba, s néha bizony ott is marad. S a következő nemzedék hirtelen 2 világ között találhatja magát. S hogy ez miért is baj? Persze, rengeteg jó oldala van annak, ha két nemzet, két ország lehetőségei, nyelve, hatása amit ismerünk. De mindeközben mekkora harc mehet egy emberben vége, hogy megpróbálja magát meghatározni? Mert ha én magamba nézek, akkor a sok-sok tulajdonságom között ott van az is, hogy magyar vagyok. De ha lenne még mellette egy másik, akkor mi lennék? Korcs? Keverék? Kellene egyet választanom és a másikat megtagadnom? Pláne ha néha az egyik a múlt, míg a másik a jövő...
Ehhez hasonló kérdések is felmerülnek a regényben, s ilyen vagy olyan választ kapunk rá.
Szóval ez inkább ilyen elemezgető, filozofáló regény, s miközben a múltját is megismerjük a Luxemburgba betelepülő olasz családnak, nagy történések nem lesznek. Mégis, nekem tetszett. Bár néha elvesztem, hogy akkor most épp melyik rokonról is van szó? De egy idő után letisztul a dolog.
Érdekes még az emlékezésről történő elmélkedés. Hogy milyen emlékeink vannak,s vajon azok közül mi az, amire tényleg emlékszünk, s mi az, amit mi alkottunk meg mások elbeszélése alapján, de már nem is tudjuk, hogy ezt tettük.
Mindenesetre érdekes volt Claude, és a családja életét végig követni, bár úgy igazán egy szereplőt sem sikerült megkedvelni. Talán mert annyira kívülálló maradtam az egész könyv alatt. Egy külső szemlélő.
Ha valaki szereti az ilyen elgondolkodtató, lassú folyású történetet, akkor érdemes belefognia. Aki viszont imádja a pörgő cselekményt, nem biztos, hogy értékelné a könyvet.
Kiadó: L'Harmattan
Oldalak száma: 518
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése