4/5
"Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális
hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat
élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy
vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg
elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges
elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg
lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten,
pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába
kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.
Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt."
Hamilton könyveit már az első könyveitől kezdve nagy lelkesedéssel olvastam, még annak ellenére is, hogy jó pár regényénél itt a végén úgy éreztem, túlzásba esik az erotika terén, a történet kárára. Mégis, amikor belelendül, nem tudom letenni a könyveit, ezért is tartok ki még mellette.
Eme új kötetnek már az elején jelzi, hogy a szex bizony nem lesz a háttérben eldugva, így kissé fanyalogva olvastam az első 50-60 oldalt. Aztán meg kellett emelnem a kalapom az írónő előtt. Mert túl sok ágy jelenet ide, meztelen pasasok tengere oda, engem a földhöz szögezett a könyv, és egy nap alatt elolvastam.
Először is, végre a mi kedves kis vérfarkasunk össze kapta magát, és azt tette, amit tennie kellett, kiállt a triumvirátusa mellett. Nem kellett a folyamatos nyavalygását hallgatni. Hurrá!
Másodszor, a kialakult helyzet elég izgalmas lett, hiszen ahhoz, hogy Minden Sötétség Anyját legyőzzék másodszorra is, saját vámpírszövetséget készül létre hozni. Lehetőségek garmadáját nyitotta meg ezzel a következő kötetek előtt, úgyhogy élénk érdeklődéssel fogom követni a következő regényeket is.
Mondjuk a különféle színű tigrisek tárgyalása közben néha kezdtem kissé elveszni, de gondolom ez a végén majd tisztulni fog. Azon már meg sem lepődök, hogy ezzel újabb metafizikai fegyverekhez jutnak majd kedvenc vámpírjaink, alakváltóink, na és persze a vámpírhóhérunk.
Mindezek mellett a regényben megint sok elmélkedés van arról, vajon mikortól vagyunk mi magunk szörnyetegek, netalántán könnyűvérű nők, egyáltalán mi tesz minket emberré. Mitől működik jól egy kapcsolat, legyen az szerelmi, családi, munka.
És lássuk be, ezek olyan kérdések, amik a mi fejünkben is megfordulnak nap, mint nap, még ha nem is teljesen ilyen körítésben.
Hamilton mesterien játszott az érzelmeimmel, hol az adrenalin zubogott az ereimben, hol az érzelmeim fojtogatták a torkom.
Összességében véve, úgy vélem, ajánlom. Még úgyis, hogy érzem, merre felé billen a mérleg nyelve, mert ennek ellenére is beszippant a világába és nem ereszt el.
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 496
Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt."
Hamilton könyveit már az első könyveitől kezdve nagy lelkesedéssel olvastam, még annak ellenére is, hogy jó pár regényénél itt a végén úgy éreztem, túlzásba esik az erotika terén, a történet kárára. Mégis, amikor belelendül, nem tudom letenni a könyveit, ezért is tartok ki még mellette.
Eme új kötetnek már az elején jelzi, hogy a szex bizony nem lesz a háttérben eldugva, így kissé fanyalogva olvastam az első 50-60 oldalt. Aztán meg kellett emelnem a kalapom az írónő előtt. Mert túl sok ágy jelenet ide, meztelen pasasok tengere oda, engem a földhöz szögezett a könyv, és egy nap alatt elolvastam.
Először is, végre a mi kedves kis vérfarkasunk össze kapta magát, és azt tette, amit tennie kellett, kiállt a triumvirátusa mellett. Nem kellett a folyamatos nyavalygását hallgatni. Hurrá!
Másodszor, a kialakult helyzet elég izgalmas lett, hiszen ahhoz, hogy Minden Sötétség Anyját legyőzzék másodszorra is, saját vámpírszövetséget készül létre hozni. Lehetőségek garmadáját nyitotta meg ezzel a következő kötetek előtt, úgyhogy élénk érdeklődéssel fogom követni a következő regényeket is.
Mondjuk a különféle színű tigrisek tárgyalása közben néha kezdtem kissé elveszni, de gondolom ez a végén majd tisztulni fog. Azon már meg sem lepődök, hogy ezzel újabb metafizikai fegyverekhez jutnak majd kedvenc vámpírjaink, alakváltóink, na és persze a vámpírhóhérunk.
Mindezek mellett a regényben megint sok elmélkedés van arról, vajon mikortól vagyunk mi magunk szörnyetegek, netalántán könnyűvérű nők, egyáltalán mi tesz minket emberré. Mitől működik jól egy kapcsolat, legyen az szerelmi, családi, munka.
És lássuk be, ezek olyan kérdések, amik a mi fejünkben is megfordulnak nap, mint nap, még ha nem is teljesen ilyen körítésben.
Hamilton mesterien játszott az érzelmeimmel, hol az adrenalin zubogott az ereimben, hol az érzelmeim fojtogatták a torkom.
Összességében véve, úgy vélem, ajánlom. Még úgyis, hogy érzem, merre felé billen a mérleg nyelve, mert ennek ellenére is beszippant a világába és nem ereszt el.
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 496
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése