5/5
"Daria Gradownak hívnak és a kanadai Yellow Rainben lakom. Özvegy vagyok. A drága Michael meghalt, de a családunk összetartó, törődnek velem, különösen a fiam, Nicholas és a gyerekei. Ők úgy tudják, hogy Gradov a nevük, mint az apjuknak. De az igazi nevük Romanov. Még nem sejtik, hogy ők a cári trón örökösei.” Carolly Erickson legújabb történelmi regényének hősnője Tánya Romanova nagyhercegnő, aki fényűző életet él cári családjával . Ám a háború, majd a forradalom gyorsan elsöpri a cári hatalmat. Ekkor lép be Tánya életébe Gradov, egy fiatal katonatiszt, aki merész tervet sző a cári család megmentésére."
Egyik kedvenc mesém volt kicsiként Anasztázia. Mert minden kislány szeretné azt hinni magáról, hogy ő egy hercegnő. Ebben a könyvben, amit egy kedves molytárstól kaptam kölcsön, nem Anasztázia a főszereplő, hanem a nővére, Tatyjana.
Kedveltem az alakját, azt a hűséget, amit a családja iránt érzett, hogy mindig, minden helyzetben próbálta őket megvédeni. Illetve, hogy származás ide, vagy oda, a hétköznapi emberekkel is kedvesen bánt, nem nézte le őket. Mondjuk furcsa volt azt olvasni, hogy egy 14 éves lány mennyire figyelemmel követi a politikai történéseket, de ki tudja. Lehet, ha én is olyan helyzetben vagyok, jobban figyeltem volna rá.
A család többi tagja nekem kissé távolinak tűnt, gyakorlati, és átvitt értelemben, érdekes volt olvasni, hogy mennyire nem hittek abban, hogy az emberek ellenük fordulnának. És ez lett a vesztük.
Amikor olvastam, faltam a sorokat, és alig bírtam letenni. Most éppoly nehéz megfogalmazni azt, mi volt, ami szinte a kezembe ragasztotta. Talán a vágy, hogy a könyv lapjain még inkább megváltozzon a történelem, ne legyen háború, gyilkosság. A hangulat, ami édes-bús, a fájdalmas és mégis szép visszaemlékezés miatt. A kor, ami távoli és mégis közelinek tűnt, ahogy a sorokat követtem.
Én próbálom megérteni az embereket, azt, hogy mit miért teszünk. Miért öljük egymást, és mindenféle jelszavak, politika mögé bújtatjuk a szándékainkat. Hogy ami akár jó is lehetne, miért követeli egy család, köztük ennyi gyermek halálát...Olvasom, és nem értem. Talán nem is fogom soha. Mindenesetre jó lenne abban hinni, hogy talán, egy Tánya, vagy Anasztázia mégiscsak megmenekült, s hogy életét végül békességben tudta leélni...
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 464
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése