2013. június 23., vasárnap

Festők nyomában

Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

4,5/5

"A tehetséges festő, Robert Oliver, késsel esik neki egy washingtoni múzeumban egy impresszionista festménynek, de időben lefogják. A rendőrök az állami elmegyógyintézetbe viszik, amelynek az igazgatója rátelefonál magánintézményt fenntartó kollégájára, átvállalná-e a beteget. Marlow doktor nemcsak pszichiáter, hanem szabadidejében festő is. Komoly szakmai kihívásnak érzi az esetet, vállalja hát. A festő megérkezik, és egy napon belül megnémul. Ettől kezdve csak ceruzával-ecsettel kommunikál a világgal. Állandóan egy szép nő arcképét festi régi modorban, mint a korai impresszionisták, és francia nyelvű leveleket őriz féltékenyen. Az orvos megpróbál kapcsolatba lépni betege családjával, hogy megfejtse a rejtélyt: miért akar tönkretenni egy műalkotást egy alkotó?
Kostova, A történész szerzője, több mint száz évet felölelő nagyregényt írt az alkotásról és arról az árról, amit az alkotók tehetségükért fizetnek."

Még régebben a molyon olvastam egy roppant figyelemfelkeltő értékelést róla, így aztán várólistás lett a könyv, s a könyvhét előtt sikerült a könyvtárból hozzájutnom a nem éppen fogyókúrás darabhoz. :D.

Habár én magam is szeretek rajzolni, azért az igazi tehetségektől messze vagyok, de nincs is ezzel semmi bajom. Ettől függetlenül szeretek neten, vagy múzeumokban nézelődni, mások műveit (legyen az rajz, festmény) megcsodálni. S miközben magát a művet nézem, (és gyakran költök hozzá a fejemben egy történetet), mindig elgondolkozok azon, vajon mi lehet a valós története? Miért ezt készítette el, és miért pont akkor? Elégedett volt-e vele, vagy sem?
A könyv ilyen szempontból tökéletes volt nekem, mert kicsit az alkotás folyamatába engedett bepillantást. Mindezek mellett pedig kellő mennyiségben ötvözte a szerelmes, a titokzatos múlt és jelen, művészet elegyét.

Az olvasó először Roberttel ismerkedik meg, aki Marlow doktorhoz kerül, ám a jó doktor hiába is tesz bármit, nem sikerül beszédre bírnia a páciensét, hiába látja rajta, hogy valami emészti. Egyetlen nyoma az újra és újra lerajzolt titokzatos hölgy. Így hát saját, és a munkája szabályait időnként megszegve neki indul, hogy megtalálja a férfi múltjában a kiváltó okokat.
Emellett a szál mellett pedig van egy másik, korábbi vonal is, amit kezdetben levelezésből, majd már folyamatos történésként ismerünk meg két festő kapcsolatáról.

Nem is tudom, nekem melyik szál tetszett jobban. Érdekes volt kutatni azt, hogy Robert miért lett néma, és támadt egy festményre. És érdekes volt Béatrice életét is figyelemmel követni.
A felvonultatott szereplők közül azt hiszem Mary, Marlow doktor, és a végén a két kisöreg volt a kedvencem. Robert nekem túl távoli alak, aki a művészetért él, én pedig ezt ugyan tisztelem, de nem tudnám elviselni egy párkapcsolatban, ahogyan a felesége és későbbi barátnője sem tudta igazán.

A cím ötletes, bár jó sokat kellett várnom, mire elkezdtem egyáltalán kapizsgálni, mire utalhat :D. És igazam lett. Illetve volt még egy fordulat, ami sejthető volt, de annyira szépen van megírva az egész könyv, hogy ezek a kiszámíthatóságok sem zavartak, és nem volt olyan sok belőlük. Az egyetlen, ami néhol zavart, hogy sok volt a történet. Mármint voltak olyan részek, leírások, amik már untattak, és szívem szerint átlapoztam volna, hogy ismét a történet főfolyamához érjek.

Ezek ellenére is nagyon tetszett a történet, és elő kell keresnem a Híres festők sorozatot, és olvasgatnom, mert felkeltette a kíváncsiságomat a festmények, és alkotóik iránt. Ennél többet pedig mely író kívánhat?

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 692 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése