Aron Ralston: 127 óra A kanyon fogságában
4/5
Mindig is vonzódtam azon könyvekhez, melyek valós, megtörtént dolgokat mesélnek el, vagy amik naplószerűek. Ez kettő az egyben. :D
Aron egy nagyobb túrát tervez, mely során egy hasadékkanyonon keresztül halad. Ám egy rossz lépés miatt egy hatalmas kőtömb a kezére esik, azt a falhoz szorítva, hősünk pedig csapdába esik, miközben ismerősei és családja nem is sejti, hogy bajban van. Vajon sikerül neki életben maradni?
Szintén molyon figyeltem fel rá. Nem éppen az a helyzet, amibe az ember lánya szívesen képzeli magát, nem igaz? Elzárva a világtól, egymagadban, egy hatalmas kőtömb által a falhoz szegezve, éhesen, szomjasan. Aucs. Mondjuk én tudtam, mi lesz a vége, mert egyszer sikerült elcsípni a filmváltozat legvégét, de a fülszöveg is sokat sejtett. A könyv maga születésnapi ajándék volt számomra.
Amit legelőször gondoltam, azaz, hogy Aron kereste magának a bajt. Nem egy ember van, aki különféle extrém sportokat űz, de ő nem csak hegyet mászott, vadvízi evezett, hanem mindig a lehető legnehezebb, legveszélyesebb módon. Csak a visszaemlékezései során majd egy féltucat olyan helyzetet elevenít fel, ami során simán meg is hallhatott volna, még sem lett óvatosabb. Mindezek ellenére ezt a helyzetet nem kívántam volna neki.
Csodáltam a kitartását, összeszedettségét. Én szerintem nagyon hamar pánikba estem volna, amivel csak rontottam volna a helyzeten.
És a bátorsága sem utolsó, hiszen a szabadulás érdekében mire nem volt képes.
Szurkoltam, hogy sikerüljön neki mindenen túlesni, és ismét normális életet élni.
Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 360
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése