Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
5/5
Napjaink egyik betegsége az anorexia, mely nem egy fiatal lány életét teszi tönkre. Egy olyan betegség, amiről nehéz beszélni, sokszor nem is akarnak. Pedig ezt nem lenne szabad a szőnyeg alá seperni.
Lia életét ismerjük meg, aki gimnazista éveit tölti épp, miközben próbálja elérni az ideális súlyt. Ami az ő esetében egészen más számot jelent, mint nekünk. A családja próbál rajta segíteni, de vajon hagyni fogja? Időben visszafordul egy olyan úton, melyen már annyian eltévedtek előtte?
Nagyon felkavaró volt számomra ez a regény, egyszerre nem is tudtam belőle sokat olvasni. És a pár oldal is rajtam hagyta a nyomát, ismét olyan gondolatok villantak fel, amiket már rég nem láttam. A szó szoros értelmében én nem voltam sosem anorexiás, mert mindig tudatában voltam annak, hogy vékony vagyok, túl vékony, és én hízni akartam. De... ennek ellenére nagyon sok minden ismerős volt. Mind Lia tetteiben, mind gondolataiban. Úgyhogy azt mondhatom, nagyon hiteles a mű. A hangulatteremtés pedig elsőosztályú.
Egyszerre gyönyörű, és félelmetes. Gyönyörű, mert nagyon szépen, igényesen van megírva. Félelmetes, mert olyan erősen hatnak az olvasóra a képek.
Itt az olvasó is jégviráglány lesz, aki hol felolvad, hol ismét megfagy. Örök körforgás, melyből talán nincs is kiút?
Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit mindenkinek érdemes elolvasni, legalább egyszer az életében. Hogy megértse azokat, akik Liához hasonlóan szenvednek. De jól kell eltalálni az olvasás időpontját. Lehetőleg ne depressziós időszakban olvassuk.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 276
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése