4/5
Mia élete kisebb-nagyobb hétköznapi terhek ellenére tökéletesnek mondható. Egy szerető család jó fej szülőkkel, és egy imádnivaló kisöccsel. Egy pasi, aki odavan érte. Remény arra, hogy egy neves zenei egyetemre mehet tovább tanulni. Ki ne szeretné, ha ilyen élete lenne?
Ám mindez egy pillanat alatt félresiklik. És bizony, döntéshelyzetbe kerül a szereplőnk. Vajon mit választ? Jól fog dönteni? Te képes lennél dönteni?
Egy komoly témát boncolgató könyvet tartunk a kezünkben. Hiszen soha, senki nem tudhatja biztosan mikor történik vele, vagy a családjával valami végzetes. És ha megtörténik, akkor hogyan fogjuk megélni a dolgot? Fájdalom, félelem, magány, düh az, mi ilyenkor végig áramlik az ember erein. És ha tényleg, tudnánk választani? Hogy menjünk, vagy maradjunk?
Ezt a döntést nagyon nehéz lehet meghozni. Hiszen Mia is hol erre szavaz, hol arra. Néha könnyebnek tűnik tovább lépni, ahol elvileg nem vár ránk fájdalom, és ahol a szeretteinket újra látjuk. Mert itt maradni és élni egy ilyen baleset után...sokkal nehezebb, legalábbis az én véleményem szerint. Mégis, sokszor megéri.
Habár a regény Young Adult, azaz fiatal felnőtteknek szóló kategória, mégis a történetet olvasva úgy gondolom, korosztálytól függetlenül mindenki számára ajánlatos mű. Mert ha nem is volt ilyen a környezetedben, akkor is áttudod érezni a szereplők helyzetét. A család megmaradt tagjainak aggódását, a szerelmes vágyát arra, hogy visszahozza az életbe, és a tragikus helyzetet átélt ingadozását, aki szeretne megpihenni és tovább lépni, ám egyúttal szeretne maradni is azokkal, akiket szeret.
Amin én olvasás közben még elgondolkodtam, hogy képes lennék-e lemondani, és elengedni a másikat, ha a helyzet úgy hozná. Vagy épp a sérültként, elég lenne-e nekem az életben maradáshoz a szerelmem, és a távolabbi családtagjaim szeretete? Nem tudom. Őszintén mondom, nem tudom.
A szereplők számomra annyira nem kerültek közel, de itt nem is éreztem ezt akkora gondnak, hiszen sokkal nagyobb hangsúly volt fektetve a cselekményre, amiben helyt kell állniuk. Talán még Kim volt a legszimpatikusabb.
Az kifejezetten tetszik, hogy a zenék, melyek megvannak említve a regényben, a végén ki vannak szedve, hogy ha az ember szeretné, akkor meghallgathassa őket.
A két síkon haladás engem nem zavart, sőt. Néhol enyhített a fájdalmas, szomorú részeken, amikor egy-egy vidámabb családi, vagy baráti pillanatot idéz fel.
Ha kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb regényt keresel, ezt ajánlom.
A könyvért köszönet illeti a Ciceró Könykiadót.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 258
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése