3/5
Nos, ez a könyv a Garabonciás "folytatása". Csupán a megtévesztés végett, ennek ellenére a történet a Garabonc ideje előtt játszódik, jó pár évvel. Főhősünk itt is egy hölgy, bár ő nem garabonc, hanem egy szörnyember, de szintén a birodalom megmentésén fáradozik, egy háború kitörése előtt, majd közben...
Nagyon olvastatja magát a regény, annak ellenére hogy több, mint 400 oldal, hamar végeztem vele. Mégis, azt kell mondanom, az első kötet jobb volt.
Először is, sok helyen úgy éreztem, majdnem az előző kötetet olvasom, csak más nevekkel. Főszereplő lány, különleges képességekkel megáldva. Szerelmi háromszög. Harc hogy egyben maradjon a birodalom. Másodszor, magában a szövegben is sokszor ismétlődnek olyan történések, amik szerintem nem túl lényegesek. Minek azt hússzor leírni, hogyha Zsarát menstruál, akkor nagyon vigyáznia kell, mert a szörnyállatok megérzik a vérszagát, és még inkább rátámadnak. Elsőre is felfogtam. Vagy a hölgyike nyavajgása a földöntúli szépsége miatt...néhol már sok volt. Jah, és Lekk megjelenése. Szerintem nélküle is kerek lett volna a történet, de az írónő tudja...
Ami újdonság, az a helyszín, ugyanis nem a Hétkirályságban vagyunk. Völgyeföldjét tapossuk, ahol jobb ha vigyázunk, ugyanis ránk támadhatnak a szörnyállatok. Második újdonság. Színes, de tényleg (vagyis, piros, meg lila stb) színes élőlények, akik a normális állatoktól eltérően igencsak vérszomjasak. Ezzel még nem is lenne bajom, csak a madarakat miért kellett szintén ilyenbe tenni? Nehezen tudok magam elé képzelni egy szivárvány színeiben pompázó, éppen embert fogyasztó tollas jószágot, de lehet h csak bennem van a hiba.
Mindezek ellenére nem volt szörnyű, inkább csak amolyan egyszer olvasós könyv.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 482
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése