1,5/5
Azt hiszem ez számomra történelmi pillanat a blogon. :D Ennyire alacsony pontot még egy könyvre sem adtam...azt hiszem nem hiába halogattam majd két évig az elolvasását.
A könyvhöz anno egy kiárusításon jutottam hozzá, s mivel molyos ismerőseim dicsérő kritikát adtak róla, úgy voltam vele annyi pénzt megér. De csak nem jutottam el az olvasásáig, egészen a hét elejéig.
A második világháború ideje alatt járunk, amikor is Abel, aki autószerelő Párizsban, néhány furcsa szokása miatt a fronton találja magát. Ez volt a lehetősége arra, hogy megmeneküljön a börtöntől. Hadifogságba kerül, ám élete itt vesz csak igazán nagy fordulatot...
Első néhány oldalon csak pislogtam. Aztán az első 100 után úgy voltam, hogy leteszem, kész. Nem tudom elolvasni. Aztán megmakacsoltam magam, és nagy nehezen, de átrágtam magam rajta.
A legnagyobb problémám a főszereplővel volt. Abel egy sajátos világban él, amit át és áthatnak a különféle szimbólumok. Jó, néha én is úgy vagyok vele, hogy döntés előtt elkezdek "jeleket" keresni, amik segítenének. De nem folyamatosan, minden percben! Ráadásul a hozzáállása az emberekhez, és főleg a gyerekekhez...nem tudtam eldönteni, hogy tényleg annyira "jószívű gyerekhordozó" mint amilyen szerepben tetszeleg, vagy valami egészen más...már-már beteges.
A második nagy problémám az volt, hogy az egész könyv olyan volt, mintha rám zúdították volna valakinek a gondolatait válogatás nélkül. Az elején nem is értettem mire akar kilyukadni a szerző, csak sodortak a mondatok, a személyemtől teljesen idegen gondolatok...néha attól féltem belefulladok. A végére ez valamennyire mérséklődik, vagy legalábbis az olvasó szokik hozzá....ki tudja.
Ami érdekes volt, azok a gyerekkori visszaemlékezések, és a hadifogságban töltött időszak leírása volt. Bár itt is bezavartak Abel igen "sajátos" gondolatai, életfelfogása.
Lehet hogy bennem van a hiba. Talán lehettem volna nyitottabb is, hiszen napjainkban is van jó pár olyan ember, aki úgy érzi valami nagyra hivatott, és világmegváltó gondolatokkal kezd neki az életének.
De ez a könyv most nem volt az igazi. Lehet nem is lesz az. Egyelőre elteszem a polc legmélyére, és néhány év múlva talán megpróbálkozom vele újra. Hátha alakul a kettőnk viszonya. Ennél jobban már nem tudom utálni. Remélem :D.
Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 360
Az első lepontozás mindig nagyon nehéz, de idővel majd belejössz. :) Mert igen, sajnos lesz még ilyen.
VálaszTörlésÁm mindennek ellenére nagyon korrekt kis poszt lett ez. :)
Remélem, bár nem szeretnék sok nagyon lepontozott könyvvel összefutni. Bár így legalább biztosan tudom értékelni a jó könyveket :D.
TörlésKöszi, igyekeztem korrekt lenni, mert attól, hogy nekem ez most nem jött be, ez lehet egy nagyon jó kis könyv másnak...:)