4/5
Szintén egy olyan könyv, ami éveket töltött a polcomon, olvasatlanul. Na, de most ezt is elővettem, leporoltam. Jobban tetszett, mint a Rémkirály.
Egy erdő eldugott mélyén élő boszorkány egy nap egy csecsemőt talál. Úgy dönt magához veszi, és felneveli, annak ellenére hogy az anyaságról nem sok fogalma van. Hiszen az olyan nehéz nem lehet, nem igaz? Miro-t medve, dzsinn neveli, és emberrel nem is találkozik sokáig. Vajon mi történik, ha a biztonságos világából kilépve egy jóval kegyetlenebbel találja magát szembe?
Ami negatívuma a történetnek, az a nagyon egyszerű fogalmazása. Kicsit olyan, mintha egy iskolás gyermek írta volna. Mindezek ellenére nekem tetszett. Egy mesekönyv, amely nem csak Miro életét mutatja be, azt hogyan változik, hanem ismert gyerekmeséket rejt el, amik most a boszorkányok szemszögéből lesznek elmondva. Kifejezetten ötletesnek tartottam ezt.
Miro nekem egy elég ambivalens érzéseket keltő szereplő volt. Hol szerettem, hol utáltam. Túl önző, gyerekes tudott lenni, de hála az istennek a végén ez is változott.
A boszorkány, aki igyekszik mindennek helyet találni az életben, és saját szabályaik szerint élni...nos ő semleges volt nekem. Nem nagyon konyított a gyerekneveléshez, de szerette a fiút, így kb ennyi volt, ami lejött nekem.
Kedvenc szereplőm a macska volt, aki jól látta a dolgokat, helyén volt a szíve, és néha felvágták a nyelvét. :D.
Ez tényleg egy mese, aki nem szereti az ilyen varázslatos mesevilágot, ahol beszélő medvék, tündérek és trollok élnek, nem hiszem hogy szeretni fogja. De aki kedveli az ilyesmit, nyugodtan próbálkozzon meg vele.
Kiadó: JLX
Oldalak száma: 304
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése