2013. március 15., péntek

London, és a mechanikus emberek

George Mann: Mechanikus London
4/5

1900-as években járunk, az eget léghajók hasítják, és egy új technikai vívmány, a mechanikus emberek kezdenek elterjedni Londonban. Ám ezenkívül egy pestis szerű betegség szedi az áldozatait, és a kéken világító rendőr jár esténként, hogy a szegény negyed lakóit fojtogassa. És ezt tetőzi még, hogy az egyik léghajó, ismeretlen okokból lezuhan. Az ügyre pedig nem mást, mint Sir Maurice Newbury-t, és új asszisztensnőjét Miss Veronicát állítják. Vajon sikerül rájönniük a titkok nyitjára?

Nekem tetszett. Nem sok steampunk történetet olvasok, de kezdem úgy érezni, ezen sürgősen változtatni kell. Ami nagyon megfogott, az a háttérként megrajzolt világ, és a megteremtett hangulat. Annyira élethűen volt leírva, hogy én is ott voltam a ködös angliai estében, és lestem, hogy a ködből mi jöhet elő. Vagy épp ámulva néztem, hogyan is épül fel egy léghajó.

Tény, ami tény, hogy vannak benne sablonos helyzetek. De lássuk be, manapság a legtöbb könyvben vannak, ez a történet pedig még így is igyekszik valami újat nyújtani. Nem mondom, az elején én is csak néztem, hogy van itt kérem minden, zombi, szellem, és rosszalkodó mechanikus lények, mi lesz ebből? De a végére meglepően jól kikerekedett a történet.
A szereplők nekem tetszettek. Miss Veronica, aki elég talpraesett, egyedül csak az állandó kalandvágya -amit hangoztat is- volt, ami néha már idegesített.
Maurice pedig az a fajta férfi, aki megadja a kellő tiszteletet a hölgyeknek, ám mivel kellően haladó szellemű, nem nézi őket kevesebbnek. Ez kifejezetten tetszett.
A mechanikus emberek ötlete sem rossz, és felvetődött a történetben is a kérdés, hogy vajon éreznek-e. Azt sajnáltam, hogy erre annyira nem tért ki a történet, de enélkül is elég kerek volt.
 

Ha jól érzékeltem, egy sorozat nyitó darabjával van dolgom, remélem a folytatásai is kiadásra kerülnek, mert én szívesen olvasnám őket.

Kiadó: Főnix
Oldalak száma: 272

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése