2013. március 3., vasárnap

Levelek Istenhez

Alice Walker: Kedves Jóisten
4/5

Ki ne gondolt már arra élete során, hogy úgy igazán elbeszélgetne az égiekkel azzal kapcsolatban, ami vele történt. Hogy azért, mert köszönetet szeretne mondani, vagy épp ingerülten rákérdezni miért ez, és miért pont vele, az más kérdés. És persze nem egyszer érezzük úgy, nincs más, aki meghallgathatna minket, még ha választ talán nem is kapunk tőle.

Így van ezzel Celie is, akinek életét 14 éves korától kezdve követhetjük végig. Nincs más, akit érdekelne a mondandója, ezért Istenhez címzi a leveleit, és neki meséli el azt, mi történik vele, mire gondol, mit érez, és néha mire vágyik. Ezeken a leveleken keresztül nyerünk bepillantást egy olyan világba, ami egyszerre áll tőlünk távol és talán túl közel.

Műfaját tekintve levélregény, ami elég ritkán kerül a kezembe, de semmit nem von le az élvezhetőségből. Egyszerűen csak mindig rácsodálkozok, hogy nahát. :D.
A történet egyszerre elszomorít, kelt bennem dühöt és szánalmat, és a végén némi örömöt.

Azt kellene mondanom, hogy milyen nehéz elképzelni ezt a világot, ahol a bőrszín még ennyire meghatározta a hovatartozásodat, ahol ennyire elnyomtak másokat, és még az elnyomottak között is mekkora volt a széthúzás. De nem tudom ezt mondani, mert ma is bőven találunk erre példát, csak maximum megpróbáljuk valami másnak csomagolni.
Celie sorsa nagyon sokáig elkeserítő volt számomra, mert mennyi minden ment keresztül, és egyre csak újabb és újabb dolgok jöttek. Mondjuk tény, hogy az ő hozzáállása sem volt a legjobb, mert meddig tűrte el a dolgokat? Végül persze összeszedte magát, aminek nagyon örültem, és szurkoltam, hogy sikerüljön az életét is rendbe tennie.

A szereplők két csoportba oszthatóak voltak számomra. Vagy nagyon utáltam őket, vagy nagyon szerettem. :D.
Celie-t szerettem, annak ellenére, hogy néha üvöltve megráztam volna.
Shug, aki a határozottságot képviseli, a rátermettséggel egyetemben, egészen kedves lett a szívemnek. Lehet, hogy nem volt tökéletes, de kiállt magáért, és a szeretteiért.
A férfiak közül Mr-t, utáltam az elején, a végére mondjuk úgy, hogy békét kötöttünk.
Az "apjáról" pedig inkább ne is beszéljünk.

Rengeteg mindent adott a könyv alapnak egy jó kis gondolkozáshoz, olyan témákban, amik maguk is elég nagyok lennének, nem hogy így együtt. De ez jó.

Mindenesetre csak ajánlani tudom.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 256

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése