2013. március 15., péntek

Velencében jártam, s pestist találtam...

Marina Fiorato: A velencei szerződés
4,5/5

Oké, az már egy szint, mikor barátomnál járva is a polcot lesem, mi az, amire érdeklődésemre számot tarthat. (Mindenki megnyugtatására, találtam egy párat :D) Az egyik, amit végül elhoztam, ez a könyv volt. Elsőre a borító az, ami felhívta rá a figyelmemet. De ezesetben a külcsin egészen jó belsőt takar.

Feyra Konstantinápolyból kerül Velencébe, nem éppen a legszerencsésebb módon, és cseppet sem a legmegfelelőbb időben. Orvosi tudományát ideiglenesen hanyagolva, hogy jelenlétét titokban tartsa, ideiglenesen mint szolgálólány él a városban, ám nem is olyan sokára lelepleződik, és menekülni kényszerül. Segítője ebben az esetben a vonakodó fiatal orvos, Annibale lesz, aki elviszi a szigetre, ahol a pestisben szenvedőket gyógyítja.
Ám meddig élhetnek itt békében, elvonulva a világtól? Megtudják-e akadályozni Velence pusztulását?

Meglepődtem, ugyanis amikor egy történet két párhuzamos szálon fut, általában kilyukadok az egyik mellett, és azt nagyon szeretem, míg a másik kevésbé, vagy egyáltalán nem fog meg. Itt nem így volt. A megrázkódtatást csak annyi jelentett, hogy Annibale név alatt egy férfiút kellett elfogadnom, nekem ez valamiért inkább női névnek tűnt, és mindig emlékeztetnem kellett magam olvasás közben, hogy ő egy pasi. :D. Ennek ellenére nagyon tetszett az ő szála is, akárcsak Feyra-é.

Ha jobban belegondolok, mind ketten két világ között álltak. Feyra, aki félig velencei, félig török származású, s ezzel együtt a két vallás között is áll.
Annabale, aki orvos, és a két fajta orvosi hozzáállás között állt, sőt, ha azt nézzük két osztály között is, származását tekintve.
Mindkettejüknek döntéseket kellett hozni, amik komoly hatással voltak a saját, és mások életére is.

Számomra a két alak megelevenedett, és a város is, velük sétáltam Velence utcáin, még ha nem is a legjobb időszakában.
Palladio alakja nekem annyira nem emelkedett ki a történetből, ő inkább tűnt mellékszereplőnek, legalábbis számomra. Ennek ellenére igazán megnézném az általa épített templomot, vajon olyan-e, mint amit a leírása alapján magam elé képzeltem?

A történet pedig elég izgalmas volt, és beszippantott. Egy csomó időt töltöttem azzal, hogy tippelgessek, mi lesz a 4 ló. Hát, nem jöttek be :D.
Az is érdekes volt, hogy akkoriban hogyan próbálták meg gyógyítani, az egyik legijesztőbb és legpusztítóbb betegséget. Hát...némelyik gyógymódtól azért a hajam égnek állt.

Igazán ajánlani tudom, kikapcsol, és szórakoztat.

Kiadó: IPC-Mirror
Oldalak száma: 382

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése