2013. március 23., szombat

Múlt keresés

Kate Morton: Az elfeledett kert
4,5/5

Cassandra nagymamája halála után nem találja a helyét, egészen addig, míg meg nem tudja, hogy a múltja bizony több titkot rejt, mint gondolta volna. Némi biztatás hatására úgy dönt, megpróbálja megtudni ki is volt valójában Nell, és honnan jött. És ezzel kezdetét veszi a mi utazásunk is, uticélunk pedig nem más, mint a régi Anglia.

Azt hiszem az írónőnek kifejezetten tehetsége van ahhoz, hogy ezt a titokzatos, rég múlt világot megteremtse az olvasó szeme előtt. Szinte minden oldal, ami erre a régi világban játszódott életre kelt, lélegzett.
Viszont a jelenben futó szálat valahogy nem sikerült velem megkedveltetni. De lehet csak azért, mert az ember óhatatlanul is érzi, a végén ott úgyis jó lesz a befejezés, míg a múltbeli szálban ezt nem vesszük biztosra.
S hiába volt Cassandra múltja is szomorú, ő nem került közel hozzám.
Ellentétben Eliza-val, akit megkedveltem, mert mi mindenen ment keresztül, és mégsem vesztette el az élet iránti szeretetét, a mesélő kedvét. Rose-t az elején szimpatikusnak találtam, de a végén...azt hiszem vannak olyan helyzetek, amikor annyira vágyunk valamire, hogy szinte elveszítjük közben önmagunkat.
A nagyszülőket pedig kifejezetten utáltam. :D

A kutatás, hogy akkor kik is pontosan Nell szülei tetszett. A végén már mindenféle ötletem volt, az egészen durvától a könnyebb megoldásig. Végül a könnyebb, olvasó barátabb megoldás mellett döntött az írónő, legnagyobb örömömre. Még ha amúgy maga a történet nem teljesen az.

A fél pont levonás inkább azért szól, mert a jelenben futó részeket nem tudta velem megkedveltetni az írónő. Szerintem sokkal jobban megy neki a múlt ábrázolása, mint a jelené.

Ha időben vissza mehetnék, biztos megnézném ama kor Angliáját...:).

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 622

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése