2013. március 10., vasárnap

Mese kicsit másként

Jane Yolen: Csipkerózsa
4/5

Én imádtam, és imádom mind a mai napig a meséket. Ebből a szempontból látható, hogy sose fogok felnőni. :D.
Miután a szülők beleuntak abba, hogy újra és újra meséljenek, én magam kezdtem magamnak mesélni. Épp ezért kíváncsian vágtam bele a történetbe. És nem azt kaptam, amit vártam.

Kinek nem ismerős Csipkerózsika története? Ha máshonnan nem, legalább a Walt Disney féle változatot látta az ember, legalább egyszer (az én esetemben kicsit többször :D). Ám ez a változat más.
Nami, ahogyan az unokái hívják, mindig Csipkerózsa történetét meséli, és biztos benne, hogy ő maga Csipkerózsa. Rebecca, a legkisebb lány pedig úgy dönt, hitelt ad ennek az ötletnek, és kideríti, mit rejt a múlt.


Ami nagyon tetszett benne, hogy a múlt darabkái hogyan lettek elrejtve a mese szövetében. Sokat gondolkoztam már olvasás közben azon, hogy a megváltoztatott részek vajon mire utalhatnak, próbáltam a darabokat összeilleszteni. És élveztem ezt az agytornát. Volt, amit eltaláltam, volt amit nem.

Mindemellett alapvetően elszomorított a könyv, mert egy olyan múltba engedett bepillantást, amit nem tudok megérteni, és épp ezért nehéz elfogadni is. Hogy erre képesek vagyunk. Mi, akik a teremtés koronájának tartjuk magunkat.

A három vonal közül, ami a történetben halad, engem leginkább kettő fogott meg, Nami története, és az, amikor apró darabokban megkaptuk a mesét. Az, ahogy Rebecca élete alakul, annyira nem érdekelt, pedig az is hozzátartozik a dologhoz.

Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 200

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése